Szinkronicitás
Avagy a nem véletlent véletlenek
„Ez már túl sok véletlen egyszerre…”
Ismerős érzés?
Mintha az élet finoman, de határozottan válaszolna – szavak helyett jelekkel.
Ezek a pillanatok a szinkronicitás üzenetei lehetnek.
De mit jelent ez valójában?
A szinkronicitás olyan látszólag véletlenszerű egybeesések megjelenése, amelyek mély, személyes jelentést hordoznak számunkra.
Olyan pillanatok amikor megéljük az összhagot a világgal és önmagunkkal. Olyan egybeesések, amikor érezzük: a belső világunk rezonál a külső eseményekkel.
Ezek az élmények kauzálisan nem magyarázhatóak, mégis fellelhető bennük egyfajta párhuzamosság a sorsalakulásunkkal.
A belső tartalmaink az észleléseinkkel oly módon esnek egybe, amik okságilag nem magyarázhatóak.
A szinkronicitás jelenségét elsőként Carl Gustav Jung fogalmazta meg.
Szerinte a szinkronicitás nem ok-okozati összefüggés, hanem értelmi kapcsolat. Szimbolikus kapcsolódás, mely az eseményeken keresztül az egyén tudattalan tartalmaira rezonál.
Míg a bal agyféltekénk a kauzális összefüggésekért felel, jobb agyféltekénk képessé tesz minket az analógiás gondolkodásmódra, amelyhez az intuíció és a megérzések kapcsolódnak.
A gondolkodás ezen fajtájára jellemző, hogy nincs racionális összekötő kapocs két dolog között, mégis érezzük azok összetartozását.
Ilyen amikor…
– épp gondolsz valakire, megcsörren a telefon és ő van a vonal túlsó végén.
egy könyvet pont egy olyan üzenetnél lapozol fel, ami a folyamatodhoz kapcsolódik, iránymutatásként szolgál.
– összetalálkozol valakivel, aki valamiféle üzenetet hoz számodra, mely válasz egy belső kérdésedre.
a vonaton utazva fültanúja leszel egy beszélgetésnek, amely rámutat valamire, amin régóta örlődtél.
Ilyenkor nem véletlent tapasztalunk, hanem magasabb értelmet.
Mintha valami nagyobb intelligencia is benne lenne a történések szövetében, amibe mi is beavatást nyernénk.
A szinkronicitás egy jelenlétet igénylő, megfigyelhető, átélhető tapasztalás, ami akarattal nem hívható elő.
Nem magyarázatot kínál, hanem megerősít.
Ahogy figyelmünk mélyül, érzékelésünk finomodik, érzékenyebbé válunk a szinkronicitásokra.
Minél jobban ráhangolódunk az élet áramlására, minél kevesebb bennünk az elutasítás a jelen pillanatban szemben, annál több ilyen rezonancia élmény figyelhető meg az életünkben.
Jung szerint ezek az események a tudattalan tartalom felszínre törésének formái– üzenetek, amelyek a mélyünkből érkeznek, a külvilág tükrén keresztül.
Spirituálisan úgy is tekinthetünk a szinkronicitásokra, mint egy belső útmutatásra, ami segít eligazodni lelkünk térképén, felismerni hol tartunk és merre mutat az irány.
A szinkronicitások egybeesések, amelyek túl pontosak ahhoz, hogy csak véletlennek tekintsük őket.
Kapcsolódások a tudatalatti mélységünkkel, magasabb önvalónkkal, az élet áramlásával.
Te tapasztalál már olyan véletlent amit túl pontosnak éreztél?
